Európai Méhész Új oldalon folytatódik www.europamehesze.atw.hu

Fogyasztók Álma


Bencsik József
Lyon










MÉHÉSZETI FÜSTÖLGÉSEK


A nagy nemzetközi üzletláncolatok fogyasztói, többségükben nem sokat, szinte semmit, vagy talán csak annyit tudnak mézről, hogy valamilyen kapcsolat a van a méhek és méz között. Azt is tegyük hozzá, hogy ma Nyugaton szinte 90%-ban több mint nagy, óriás (szuper) áruházközpontokban bonyolódik az élelmiszerek forgalmazása. Tény és való ; az ilyen kereskedelmi központokban úgy fogy a méz polcokról mint ahogyan fogy a mosópor egy másik polcról. Ha nem így lenne nem is találnánk mézes polcot ilyen üzletközpontokban. Valahogy így van ez már Magyarországon is.
Ezen áruházakban megforduló vásárlóknak minden bizonnyal halvány fogalmuk sincs arról, hogy a vásárolt méz milyen minőségi rongálódáson, pusztításon esett keresztül mire az eljutott az asztalukra. Természetesen ilyen értesülések nem kerülnek az áru címkéire. Ha a fogyasztó valóban ismerné a méz által elszenvedett károkat, akkor talán nem is vásárolna nagykereskedelem által kiszerelt mézet, ilyen üzletközpontokban. Lehet- e ebből a tényből arra következtetni, hogy aki a piacon vásárol mézet a termelőtől az már gyanít valami turpisságot az « ipari » méz minősége körül még akkor is ha arról a turpisságról nincs írott bizonyítéka.
Mindezek ellenére kételkedhetünk abban, hogy a kis piacon vásárló háziasszony tudja pontosan azt is, hogy a méhésztől közvetlenül vásárolt méz milyen műveletek folytán került az üvegébe. Lehet ugyan hogy a kistermelői műveletekről tud valamit de nem sokat az innen származó károkról. Mi több, sok esetben maga a méhész is elfelejti talán nem is tudja hogyan, milyen műveletekkel rongálja a saját mézét.
Az a méhész aki nem pörgetéssel hanem préseléssel nyeri a mézét az már tudatában van annak amit csinál. Ismeri mézműhelyben végrehajtott hagyományossá vált méhészeti eljárásokat és tudja hogy a méz ilyenkor milyen rongálásnak van kitéve. Becsületére legyen ha préseléssel nyeri mézét, nem csak azért mert az így megkíméli a rongálódásoktól, hanem azért is, mert vállalja azt is, hogy mézhozama alacsonyabb legyen, hiszen minden alkalommal kipréseli, lerombolja a mézzel teli sejteket is.
Miután a kereskedelemben kapható méz óriási többségében pörgetés folytán került az üvegbe, az alábbiakban vizsgálódjunk röviden ugyan, de egy kicsit részletesebben; milyen rongálódásokat szenved el a méz pörgetés közben.

Mi történik a pörgetőben ?
A korábbi fejezetekben már történt némi rövid hivatkozás erre az eljárásra. Az idevonatkozó értesülések nyomatékos jelentősége miatt érdemesnek mutatkozik visszatérni egy kicsit részletesebben is a dolgokra. Nagyon is ajánlatos az üveges lépes méz fogyasztóinak figyelmét fölhívni a pörgetési műveletekből származó minőségi veszteségekre.
A gép nagy sebességgel forgatja a behelyezett mézes kereteket ; E forgatás hatására apró kis mézcseppecskék igen vékony és nyúlós szálakban csapodnak ki a sejtekből ugyancsak nem kisebb sebességgel, azután nekiütköznek a pörgető falának és lecsurognak lassan-lassan, majd kifolynak a csapon a mézes kannába. Mialatt ez történik a pörgető gép a jelentős fordulatszáma folytán nagymennyiségű levegőt hajt vagyis igen erősen szellőztet. A mézcseppecskék pedig ezen erős szellőztetés alkalmával állandóan veszítik illatukat. Kellemes szagok hamar megtöltik a mézműhely térfogatát onnan pedig az utcára kerülnek, vagyis mindenképpen elvesznek. A pörgetett méz illata nagy részének elvesztésével a termék rongálódása azonban még nem zárult le. Az erősen hajtott levegő ugyanis tele van oxigénnel amely érintkezésbe kerül a mézcseppecskékkel azt akaratlanul is erősen oxidálja. Ez által tehát a pörgetett méz minősége még jelentősebben megrongálódott, megcsappant. Könnyű elismerni, hogy a pörgetés alkalmával nem csak az illatokból lesz kevesebb, hanem nagy mértékben lecsökken a vitaminok, oligóelemek, flavonoidok mértéke is. Másképpen fogalmazva az így kezelt méz sokat veszít a legnemesebb a legjelentősebb jellemző minőségi értékeiből. Tehát az ily módon elnyert vásárolt méz semmi képen nem lehet eredeti, pedig azt a kistermelő méhész termelte, üvegezte, és értékesítette.

A nagykereskedő – kiszerelő eljárásairól.
A hagyományos pörgetéssel termelt méz minőségének rongálódása azonban még mindig nem fejeződött be azzal hogy pörgetés után a méhész hordóiba került, kivéve ha onnan maga méhész töltöget. A kiszerelő nagykereskedő ugyanis kénytelen következetesen fölmelegíteni a termelőktől vásárolt hordók tartalmát először azért hogy a méz onnan könnyen kifolyjon, másodszor azért, hogy azt pumpálni, pasztörizálni, szűrni, üvegezni kezelni, lehessen minél könnyebben. Valójában még csak ezek után, a nagykereskedői, kiszerelő műveletek során kerül sor a méz igazi lerombolására.
Magas nyomáson a méz akkor egy csőrendszeren keresztül ugyancsak magas hőmérsékleten (90 C°) fertőtlenítő sterilizációs kezelésnek majd szűrésnek lesz alávetve. Ezen folyamatok befejeztével kerül sor az egyneműsítésre, vagyis keverésre. A különböző vidékekről országokból szállított mindenféle mézeket ilyenkor szokták "egyneműsíteni" homogenizálni. Állítólag erre azért is van szükség mert a jámbor fogyasztó szívesebben vásárol a megszokott ízű, minőségű árúból, attól félve hogy egy másik méz majd nem felel meg az ízlésének. Ekkor kerül arra is sor, hogy megfolyósított mézet most mesterségesen « krémesítik » mert a statisztikai adatok szerint az ilyen krémformában kenyérre kenhető méznek van a legnagyobb sikere.
Így most már ezen műveletek, folyamatok felsorolása után nem nehéz elképzeli mennyire csökkent le vagy éppen milyen mennyiségben maradt fönt azokból a nemes anyagokból amelyek nagy része már elveszett pörgetés alkalmával. Most már valami képet alkothatunk arról, hogy mennyire értéktelen árú kerül így a fogyasztó asztalára : ennek az árúnak igazából már csak a neve méz, ez az élelmiszer az igazi az eredeti lépes méznek már csak az árnyéka !
Mennyire messze áll egy ilyen méz a méhek által közvetlenül a fogyasztó üvegébe hordott « szűz » méz minőségétől? Mindez miért ? Nem azért mert a fogyasztó visszautasítaná a termelő által kiszerelt hagyományos mézet a gyenge minősége miatt, hanem azért mert a kiszerelő nagykereskedő igyekszik magát körülbástyázni minden elképzelhető egészségügyi elővigyázatossággal, ugyanakkor igyekszik a jámbor tudatlan fogyasztó ízlései után is igazodni.
Érdemes megjegyezni hogy a politikai hatalom is tudatában van az ipari méz nagykereskedelmi pancsolásában. Ugyanakkor a romlott, az egészségveszélyes élelmiszerek forgalmazásából származó botrányok nyomására kénytelen szigorú egészségügyi szabályok bevezetésével védekezni. Így kerül sor e szabályok alkalmazásának kiszélesítésére egészen a kistermelőig.

Ismeretek hiányában.
A tájékozott méhész , tudatában van annak, hogy ilyen helyzet nem kedvező, sem a fogyasztóknak sem a termelőknek. Mit tehet a fogyasztó és mit tehet a méhész hogy a helyzet mindkettőjük számára, kedvezően változzon.
Érdekes módon, ma az értesülések világában a fogyasztó keveset, a lehető legkevesebbet tud a tányérjába került élelmiszer minőségéről. A feldolgozóknak a nagykereskedőknek semmi érdeke arról értesíteni a fogyasztót hogy milyen sterilizáció, szűrő, tartósító… műveleteket, pontosabban, rongálódásokat hajtott végre a drága pénzen hirdetett élelmiszereken. Ellenkezőleg, lehetőleg titokban kell tartani az ilyen kellemetlen értesüléseket ! Ma az élelmiszerek csomagolásán található címkéken csak a tartalom pontos összetételéről szóló értesülések feltüntetése kötelező. Senki nem tud semmit ; milyen eljárások sokaságán estek keresztül a föltüntetett alkotó részek, még kevésbé a várható káros következményekről. Ilyen értesülések hiányában sok mindent meg lehet etetni a nagyközönséggel a saját pénzén vásárolt élelmiszerek jámbor fogyasztóival. Íme egy kézzelfogható bizonyíték az értesülések szerepének jelentőségére.
Sokan tartják azt, hogy mindenki abból van, amit megeszik ! Igaz vagy nem, de a mesterségesen, a készakarva lerongált élelmiszerek fogyasztója minden bizonnyal erősen számíthat a szervezetének, az egészségének legyengülésére. E feltevés igazát láthatjuk többek között abban a tényben is hogy a modern ember egészsége sokkal érzékenyebb sokkal törékenyebb, sokkal kevésbé ellenállóbb a betegségekkel szemben mint az « antik » ember. Vajon van e valami igazság az ilyen meggondolások mögött ?
A fogyasztó által szűrhető üveges lépes méz termelőinek nincs azonban semmi takarni, titkolni valója ! Ellenkezőleg csak dicsekedni valója van ! Amennyiben ezt meg is teszi ,vagyis kidomborítja a különbségeket ezzel egyben fölvilágosítja a « közönséges » termékek fogyasztóit a hiányokról az élelmiszerek elszenvedett rongálódásairól, arról amit egy tudatlan jámbor fogyasztó nap mint nap eszik. Ezzel egy időben az üveges lépes mézet termelő méhész fölvilágosítást szolgáltat arról is hogy hol is találhatók a mézfogyasztók egészségügyi érdekei !
Sajnos a "bio"- termékek előállítói úgy mint az üveges lépes méz termelői általában kis emberek, szervezetlenek ráadásul jelentéktelen gazdasági, pénzügyi hatalommal rendelkeznek, legalábbis nemzetközi kereskedelmi hálózatok trösztjeihez képest. E termelési ágazatnak nem áll módjában nagy költségű hirdetéseket fizetni a televíziós képernyőn, mialatt a multik hirdetései elárasztják ország világot.
.
[/b]FOGYASZTÓK ÁLMA - MÈHÈSZEK ÁLMA[/b]




Miről álmodhat a harmadik évezred hajnalán egy igényes mézfogyasztó ? A « kerge marha »kór, a dioxinos csirke tünetek légkörében, hamisított, manipulált, megromlott élelmiszerekkel körülvéve, igazi « szűz » mézről álmodik amelyhez emberkéz nem nyúlt, amely a nektártermő virágtól a fogyasztó asztaláig nyomon követhető . Ilyen szűz méz természetesen csakis lépes méz formában képzelhető el. Az is jó lenne tehát ha az ilyen mézet könnyedén, kényelmesen maga a fogyasztó tudná leszűrni, ezzel alkalmassá tenni minden nemű fölhasználására.
Ugyanakkor miről álmodhat a méhész ? Nagy mézhozamról és arról hogy a méz termelése minél kevesebb munkát, emberi beavatkozást igényeljen, hogy a méz minél kevesebb fáradsággal a mézes üvegbe kerüljön. Az lenne az eszményi, az igazi, ha a méhek közvetlenül a fogyasztó üvegébe hordanák a nektárt.
Vajon mindezek a gondolatok, elképzelések csak bolondos álmok lennének ? A további sorokból ki fog derülni, hogy ilyen a vágyak a méhész ügyeskedései folytán ma teljes mértékben beteljesülhetnek, kielégülhetnek !
Egy kis történelem
A történelem folyamán már több alkalommal találkozhattunk olyan méhészekkel akik ilyen álmok megvalósítása érdekében kísérleteket folytattak. Őrösi Professor könyve « A méhek között » szerint 1842- ben Kövesdi Szarka Sándor erdélyi méhész kísérletezett a méheivel üvegharangba hordatni mézét. Napjainkban több méhész próbálkozott az üvegharang helyébe üvegeket helyezni .mint például a francia Lamarque Jean aki már szabadalmaztatta is módszerét 1989- ben, míg az utóbbi évek során Magyarországon például Wenczel Mihály vörösvári méhész folytatott ebben az irányban sikeres kísérleteket a 90 -es évek elején. Mindezen eljárások azonban nem jutottak túl a kísérletezéseken. Az ilyen irányban tett próbálkozásokat talán egyedül a "féloldalas kazettás méz élte túl. Ez utóbbiról annak termelési módszeréről a Méhész Újságban Nagy István pécsi méhész tollából lehetet rövid cikkeket olvasni valamikor 90 -es évek második felében.
A sikertelenség okairól
Minden valószínűség szerint egyrészt a méhészeti eljárás másrészt a fogyasztási nehézségek folytán akadt fönn az üveges lépes méz termelése. A legfőbb termelési nehézség abból adódott hogy a méhek következetesen hozzáépítik, hozzáragasszák az üveg száját és az abba beépített lépeket a környezettel vagyis a tartó szerkezettel, alappal. Mindezek következtében az üvegek elszedése alkalmával léptörések becsurgások, méhfulladások lépnek fel. Nem nehéz elképzelni mennyire teszi lehetetlenné a méhész erőfeszítéseit ilyen nehézség következetes megjelenése.
Nem így a « kazettás » lépes méz esetében amikor is az egymással szembefordított kazettába épített lépek felületét csak kivételes esetben kötik össze a méhek Ez a fajta « szűz » méz termelése aprólékos elfoglaltság amelyhez sok méhész és nem utolsó sorban sok méhtürelem is kell. Ezennel kívánjunk ezen eljárás gyakorlóinak bátorságot sok sikert és még több szerencsét, hiszen minden tekintetben megérdemlik !
A fogyasztási nehézségekről
Szűz méz, lépes méz formában létezik a piacon ősidők óta. Ez az áru azonban rendkívül törékeny, a fogyasztása pedig ugyancsak körülményes. Külön edénybe kell tenni, nem lehet tisztán darabolni, nehéz raktározni, könnyen szétcsurog, maszatol. Mindezeken túl a vásárló kénytelen kanalazva fogyasztani, a viaszt megrágni, vagy lenyelni vagy kikopni miközben az a szájpadlásra, a fogakra ragad. Ilyen mézet nem lehet kenyérre kenni, nem lehet a konyhában sütésre főzésre fölhasználni, forró teába tenni, a fölolvadt viaszt meginni. Nem csoda tehát ha a fogyasztó közönség általában tartózkodik ilyen méz rendszeres fogyasztásától.
Ez utóbbi megjegyzések egy része érvényes a kazettás lépes mézre is (a viaszt megrágva le kell nyelni vagy kiköpni…). Ilyen termék népszerűsége, sikere nagyban függ tehát a fogyasztási nehézségektől(Szokásoktól). Valójában nem elegendő a lépes mézet megtermelni legyen az kazettában vagy akár közvetlen fogyasztó üvegében. Ki kell találni olyan új fölhasználási lehetőségeket, táplálkozási eszközt, módszert, amely megkönnyíti, elősegíti népszerűsíti a fogyasztás módját.
A további fejezetek egy jelentős része, olyan új szűrő eszközzel és hozzátartozó szűrési eljárással is foglalkozni fog amely pontosan illeszkedik az üveges lépes méz termelés, forgalmazás, fogyasztás folyamatába .
Újabb lehetőségek
A lendületes, a tettre kész , öntudatos méhész, nem nyugszik bele egy bedugultnak mutatkozó helyzetekbe. Mi több a piacon található élelmiszerek minőségi csökkenése, ezzel szemben a fogyasztói igények gyors emelkedése pontosan ebbe az irányba tereli a figyelmét.
Mindezen megjegyzések elgondolások figyelembevételével tehát nyilvánvalóan szükségessé vált új eljárások tanulmányozása új kísérletek beindítása. Így került sor 1996 óta tartó és ma is folyamatban álló kísérletekre amelyeket egy Lyontól északra fekvő kis faluban, Jarniouxban végeztem pontosan a méhek által közvetlenül a fogyasztó üvegébe épült lépes méz termelésével kapcsolatosan
Érdemes azonban azt is jegyezni, hogy ezen kísérletek folyamán fény derült, a ma alkalmazott « modern » méhészeti módszerek bizonyos hibáira, hiányosságaira is. Ez utóbbiak elkerülése is rendkívül fontosnak mutatkozik nem csak az üveges lépes méz termelésében hanem magában a méhészeti gyakorlatban. Ezért e munka keretein belül az ajánlott új eljárás ismertetésével párhuzamosan tágas helyet kaptak ide vonatkozó megjegyzések is.
A pontosítások, a tökéletesítés szükségessége
Természetesen nagyképűség, és nem kevesebb beképzeltség lenne részemről azt állítani, hogy az ajánlott kellékek és a velejáró termelési módszerek tökéletesek. Pontosításra tökéletesítésre mindig szükség lesz.
A lényeges az, hogy az ajánlott eljárás a továbbiakban leírt formában máris elfogadhatóan működik , nem utolsó sorban pedig az, hogy azzal valójában, komolyan termelni lehet . Ez a lehetőség azonban még nem jelenti azt kötelező módon, hogy termelni is érdemes. Ellenben biztosak lehetünk abban, hogy amennyiben az ajánlott módszerrel termelt áru elnyeri a fogyasztók tetszését abból előbb utóbb árukereslet fog származni. Az így elnyert méhészeti terméket tehát könnyebben és érdemlegesebb áron lehet majd értékesíteni.
Ebben az esetben minden bizonnyal számos méhész próbálkozni fog üveges lépes méz termelésével is. Mi több közülük többen találni fognak, céljaiknak megfelelő tökéletesítéseket is. Lesznek olyanok, aki titokként fogják kezelni újításaikat mások, remélhetőleg sokan nyilvánosságra is hozzák azokat.
Magától érthetően a szerző célja pontosan a termelési folyamat beindítása, nem pedig a titoktartás. Kérdés csak az ; hogyan lehetne alkalmat nyújtani a harmadik évezredbe lépő magyar méhészek számára lehetőséget egy új termelési módszer, egy új fajta kaptártermék előállításának hatásos és teljes ismertetésére, ha nem egy írásos munkán keresztül?

[/b]FOGYASZTÓI IGÉNYEKRŐL[/b]
Az elkövetkezendő sorok főleg olyan lendületes méhészek figyelmébe ajánlatos akik látják, akik tudják, hogy a fejlett ipari országok fogyasztói társadalma egyre magasabb rendű egyre biztonságosabb nyomon követhető méz fogyasztására vágynak. Az ilyen méhészek tudatában vannak annak is hogy a harmadik évezred hajnalán csak úgy tudnak érdemleges hasznot húzni a mesterségükből, amennyiben eleget tudnak tenni a mindenkori fogyasztok igényeinek, vagyis a piac igényeinek..
"Közönséges" mézet szinte mindenütt termelnek legalábbis ott ahol csak tömegvirágzás létezik. A megtermelt olcsó méz tömegesen érkezik a fejlett országok fogyasztói piacára olyan iparilag fejletlen országokból ahol nem drága a munkaerő. Ilyen tömeges olcsó áruval fölvenni a versenyt több mint nehéz. hacsak meg nem elégednénk az ilyen tömeges olcsó méz termelőinek életszínvonalával. Márpedig e feltevés nem áll fönn a magyar méhészek esetében. Jogosan mindenki életszínvonal emelkedésről, jólétről álmodik. Hogyan is lehetne ilyen álmok megvalósulása érdekében lehetőleg ésszerűen eljárni?
Szerencsére a fejlett országok fogyasztóinak minőségi igényei ugyancsak emelkedőben vannak. E jelenség természetes hiszen magasabb minőségi igény magasabb életszínvonalat is jelent. Ezen ténymegállapításokból következtetve, elsőrendű méhészeti érdekek közé tartoznak tehát olyan eljárások módszerek alkalmazása amelyek segítségével kielégíthetők a fejlett országok fogyasztóinak egyre magasabb minőségi igényei.
Ezen írásos munka igyekszik fölhívni az érdeklődő az előrelátó, tettre kész méhész figyelmét elsősorban egy olyan méhészeti eljárás gyakorlatára, amely lehetővé tesz olyan méz termelését amely megfelel a legmagasabb igényeknek, amely meglepően új és látványos.
Alapjában véve olyan méz termeléséről van szó amelyet a méhek közvetlenül a fogyasztó üvegébe hordanak. Az ilyen méz minőségét gyakorlatilag és elsősorban nem is annyira a termelő méhész, hanem maguk a méhek garantálnak.
Ugyanakkor sorra kerül egy olyan új fogyasztói használati eszköz, annak használati leírásai amely jelentősen megkönnyíti ezen új méhészeti termék fogyasztását. Annak ellenére hogy ez utóbbi eszköz használata elsősorban nem a méhészeti, hanem a fogyasztási előnyök közé sorolható, mégis, annak előnyeiben végeredményben a méhész is nagy mértében érdekelt hiszen elősegíti, megkönnyíti az előállított új méhészeti termékek fogyasztását.
E munka célja ugyanakkor nem áll kizárólag abból, hogy segítse, hogy megkönnyítse a méhészek, a közönséges árunál magasabb rendű méz termelésére irányuló igyekezetét, hanem abból is, hogy rávilágítson néhány általános méhészeti, méhegészségügyi, fogyasztói, közegészségügyi kérdésekre is.
Máris kiemelhető, hogy a "modernek " mondott méhészeti eljárások hatékonysága kétségbe vonhatok, azok méh egészségügyi következményei sok esetben károsnak nyilváníthatók. Másképpen megfogalmazva ezen írás igyekszik fényt vetni a ma alkalmazott és berögződött "korszerű" méhészeti elvek, szokások bizonyos hiányosságaira, az innen származó károk eshetőségeire.
Mi több maga az igényes mézfogyasztó is érdekfeszítő értesüléseket találhat -e munkában például a "közönséges" méz minőségi rongálódásairól szemben a méhek által közvetlenül a fogyasztó üvegébe hordott méz eredetiségével nyomon követhetőségével.
Az élelmiszer fogyasztási cikkek címkéin egyre pontosabb egyre magasabb rendű felvilágosítások olvashatók. Ebből a jelenségből arra lehet következtetni hogy a fogyasztó közönség ma egyre inkább figyel a cikkek tartalmára, holnap pedig bizonyára már arra is föl fog figyelni , hogy milyen eljárással készült az élelmiszer amit éppen fogyasztani szeretne.. A termelési úgy mint a kezelési nyomon követhetőség jelentőségére, fogyasztói szempontból egyre igényesebb szerep vár. A fogyasztó által szűrhető üveges lépes méz termeléséhez kapcsolódó méhészeti eljárások ismerete tehát a fogyasztó szemében is fontossá válik.

[/b]KIINDULÓ PONTOK[/b]
A méhészet művészete
Miből is áll ez a művészet, ha egyáltalán elismerjük hogy a méhészet egyben művészet is. A gyakorlott méhésznek talán nincs is szüksége magyarázatra. Ő tudja mert tapasztalta a saját bőrén, hogy már a « közönséges » méz termeléséhez szükséges feltételek megteremtése is művészet. Valóban, el kell ismerni, hogy nagy tömegű széleskörű ismeretségre van szükség ilyen művészet gyakorlatára ! Akkor mennyivel magasabb rendű művészetet kell gyakorolnia annak a méhésznek aki fejébe veszi azt is hogy ő márpedig közvetlenül a fogyasztó üvegébe fogja hordatni a mézét ?
Annyi bizonyos : a méhésznek nagyon is sokoldalú képességgel kell rendelkeznie. Nagy mennyiségű szerteágazó elméleti ismeretek mellé jó megfigyelő képesség, ismeretelemzés, nagy fizikai erő, ugyanakkor kézügyesség, érzékeny ujjak is szükségesek. A méhek élete és szokásainak csodálatos bonyolultsága nem egyszerű dolog.
Ha össze lehetne hasonlítani egy méhcsalád életének « működését » egy komplikált mechanika szerkezetű óra működésével, amelynek a természet szolgáltat energiát, akkor a méhész lenne a hozzá nem értő kontár, vagy az órásmester aki a kaptár « óraszerkezetébe » gyakran sokszor csak kíváncsiságból is belenyúl.. A méhész tehát közbeléphet, belenyúlhat ebbe a bonyolult óraszerkezetbe több kevesebb szerencsével, egyrészt attól függően, hogy milyen ügyes másrészt attól függően, hogy milyen ismeretséggel rendelkezik. Lehet ugyanis egy méhész kezdő inas, vagy éppen "mester" ember, de legalábbis olyan méhész aki mesternek hiszi magát. Márpedig, amennyiben ilyen komplikált és szerteágazó feltételektől függ már a közönséges méz termelése, akkor mennyivel inkább körülményes a méhek által közvetlenül a fogyasztó üvegébe hordott méz termelése?





A méhek idomítása
A jámbor, hozzá nem értő fogyasztó elképzelése szerint a méheket valahogy úgy kell "rászedni" az üvegbe való építkezésre hogy a méhész arra idomítja őket. Volt aki azt is elhitte hogy elegendő kikötni egy üveget a balkon rácsára a negyedik emeleten és kiabálni « poti, potit …poti » és a méhek hordják az üvegbe a jó mézet. Nem árt egy kicsit időnként tréfálkozni is
A szólásmondás szerint a « Természet irtózik az úrtól ». A gyakorlott méhészek tudják hogy ez a szólásmondás érvényes a méhekre is. Elvégre is ők is, egyébként, mint mi magunk méhészek is, a Természet elválaszthatatlan szerves alkotó elemei közé tartozunk. A méhek tehát amikor csak alkalom adódik beépítenek minden alkalmas üreget a kaptártérben, legyen az a kereteken vagy azok között, azok fölött képezett zugépítmény. A gyakorlati tapasztalatok alapján erről a tényről mindenki meggyőződhet. Márpedig amennyiben ez így igaz, akkor egy üres mézesüveg is betöltheti egy alkalmazható üreg szerepét a kaptárban. A méhek idomítására tehát nincs szükség, nekik csak alkalomra van szükségük.
A nehézség azonban egyrészt abból áll hogy hogyan töltődik föl az üveg, vagyis úgy hogy éppen tele legyen se több se kevesebb, másrészt abból, hogy semmi se épüljön az üvegeken kívüli térmaradékban. Ebből a megállapításból következően számos nehézség mutatkozik. Többek között az sem elhanyagolható, hogy hogyan szedjük el föltöltött üvegeket, hogy a bennük található mézzel töltött sejtek meg ne sérüljenek, a méhek a mézbe bele ne fulladjanak és hogyan kitessékelni a még bent tartózkodó méheket még hozzá füstölés nélkül ? El kell ismerni, hogy ilyen nehézségek elkerülése nem könnyű feladat. Ebben az estben valóban szükség van a méhész szinte minden « művészeti » képességére. Mi több az ilyen méhész « művészúr » elképzelő képességét még ezen túl is igénybe kell venni, amennyiben az mézesüvegbe raktározott mézet onnan még ki is kell majd « szerelni » valamilyen elképzelt lehetőleg kényelmes módon a fogyasztás alkalmával. Nagy hiba lenne ugyanis elhanyagolni a fogyasztás alkalmával fölmerülő nehézségek föloldását. Ne veszítsük szem elől azt a vitathatatlan tényt, amely szerint végeredményben a fogyasztó az úr, hiszen ő fizet! A magán tulajdonra épült polgári társadalom termelőinek ajánlatos a fogyasztó igényeihez alkalmazkodni és nem fordítva ! Ugyanakkor nem kell szem elől téveszteni azt a tényt sem amely szerint maga termelő egyben fogyasztó is minek következtében rendelkezik fogyasztói igényekkel is. Az a méhész aki nem vesz figyelembe ilyen ténymegállapításokat az vessen magára ha sikertelenségre, azon keresztül pedig szegénységre ítéli magát. Ez utóbbi helyzet kikerülése egyben e szerény munka célja is.

A « szűz » mézről.
Valamikor nem is olyan régen nagyapáink nem is ismertek más mézet mint a szűz mézet, vagyis lépeset. Abban az időben úgy, olyan formában fogyasztották a mézet, ahogyan az kikerült a kasból ; beleharaptak a lépbe és megették « szőröstől bőröstül » bele értve a viaszt is. Akkor még minden méz bio és ráadásul « szűz » volt. Ha valaki mégis finomkodó akart lenni akkor melegre tette és kicsurgatta lépes mézét. Jobb híján; mondja a jámbor modern fogyasztó aki nem szeret lépes mézet csurgatni, maszatolni. Napjainkban a közvélemény elfogadhatóbbnak jobbnak tartja a kipörgetett mézet üvegben kiszerelve még ha az el is vesztette nem csak a « szüzességét » de azzal együtt rengeteget veszített az alapvető legfőbb minőségi értékeiből is. A mai mézvásárlónak halvány fogalma sincs arról hogy a « közönséges » méz minősége mennyivel alacsonyabb a hagyományos lépes méz minőségétől.
De vajon megfelel e a « szűz »méz elnevezés az üveges lépes méz esetében a valóságnak vagy itt csak egy kereskedelmi fogásról van szó ? Valójában magyarázatra csak annak van szüksége aki azt sem tudja hogy a méhek, az ugyancsak saját maguk által előállított viaszsejtekbe viaszpecséttel lezárva raktározzák a mézüket. Ellenkező esetben aki egyszer ilyen üvegbe épített mézzel telt sejteket látott azt nem kell meggyőzni a « szüzesség » valóságáról. Ezen meghatározáshoz tehát ragaszkodni kell nem azért mert hírverési szempontok fűtenek bennünket és nem is azért mert a kerge marha kór fejünk fölött lebegő Demokleszi kardja arra kényszerítene bennünket, hanem azért mert valóban megfelel az a valóságnak.

[/b]Napjainkban[/b]
A harmadik évezredbe léptünk és messze járunk a 19. században szokásos méhes kasok lépes mézének termelésétől és annak fogyasztási módjától. Ma rendelkezünk modern keretes kaptárokkal, van előre beütemezhető pörgető gépünk, plasztikból készült hordóink « üvegeink », önműködő töltögetőnk…Ezzel az iparosodással, gépesítéssel szemben viszont a környezetünk elszennyeződött és szembe kerültünk különféle ez idáig ismeretlen emberi és állati megbetegedésekkel, allergiákkal. Vajon lehet e túlzásnak venni, ha azt állítanánk hogy a ma embere szennyeződött manipulált szinte kizárólag nem biológiai eredetű táplálékon él. De nem csak az ember, hanem általa fogyasztásra tenyésztett állatok is. Ki ne hallott volna « megkergült » marhákról, a dioxinnal mérgezett baromfiról… Ezen az úton haladva egy eljövendő közeli napon a méheink is « megkergülhetnek ». Ki tudja előre kiszámítani mikor lesz veszélyes a « kerge méhek » által termelt, genetikailag módosított növényekből származó méz fogyasztása. A túl iparosított méhészet, a genetikailag módosított természet rendkívül betegség érzékenységről tanúskodik. Nagyon könnyen, szinte észrevétlenül új és ismeretlen betegségek forrása lehet. "Az óvatosság az ésszerűség anyja" mondja egy ismert közmondás Franciában. Vajon van e valami igazság ezen mondás mögött?
Kell e azon csodálkoznunk ha Európában máris megszigorított szabályok szerint méhészkedhetünk és kell e azon csodálkoznunk ha mézünket csak szigorú feltételek mellett hozhatjuk forgalomba ? Ilyen rendelkezésekre nem ok nélkül került sor! Bizonyára történtek visszaélések !
E munka soraiban ajánlott méhészkedés eredménye ként termelhető méz, olyan, amelyet a méhek közvetlenül a fogyasztó üvegébe hordanak. Ez az fogyasztási cikk tökéletesen megfelel nem csak a ma érvényben lévő szabályoknak, hanem minden bizonnyal kielégít minden eljövendő megszigorított szabályt is ! Mialatt a nagyban termelt "közönséges" méz várhatóan egyre szigorúbb szabályoknak lesz alávetve.
Gondoljunk csak arra hogy a fogyasztó üvegébe hordott lépes méz semmi esetre sem szennyeződhetett be a virág kelyhétől a fogyasztó asztalára kerülve, még csak véletlenül sem, hiszen minden emberi beavatkozás nélkül jutott a fogyasztó üvegébe, majd az asztalára.. Azt is tudjuk, hogy permetezés által megmérgezett családok képtelenek mézet gyűjteni, így a permetméreg sem kerülhet a termékbe.

Méhészeti előnyökről
Ugyanakkor az üveges lépes méz mint fogyasztási élelmiszer minőségi előnyein túl jelentős méhészkedési előnyöket is kínál. Ezek az előnyök annál is inkább figyelemre méltók mert csökkentik a termelési költségeket, a termelésre fordított fáradságot, ugyanakkor megkönnyítik a méhész életét, magasabb és biztonságosabb jövedelmi lehetőséget nyújtanak Soroljunk föl röviden néhány fontosabb méhészeti előnyt.
Az üveges lépes méz termeléséhez nincs szükség mézműhelyre és az azzal járó befektetés-törlesztésre, működtetésre, karbantartásra fordítandó összegre, nem kell pörgető, nem kell pörgetésre szánni időt energiát, nem kell szűrni, nem kell ülepíteni nem kell mézes hordó , nincs szükség mézolvasztóra, töltögetésre, nincs szükség keretekre, azok huzalozására, nem kell műlépezni azokat megvásárolni, nem kell a kereteket tárolni, azokat fölújítani…
Mindezen előnyök mellett valójában kevés, jelentéktelen olcsón beszerezhető kellékekre van szükség.
Mégpedig:
Egyrészt a későbbiekben majd pontosabban leírt keretfedő, kaptáronként egy, amely lehet kontra vagy farostlemez (10 mm) amelyek megvásárlása csekély befektetés szükséges. Lyukasztgatását házilag is könnyen el lehet végezni.
Másrészt kell egy az üvegekre erősítendő plasztik fröccsöntéssel gyártott méh átjárós gyűjtő és szűrőgyűrű. Jegyezzük meg, hogy egyrészt ezen kellékek ára jelentéktelen az üveges lépes méz árához képest másrészt azok ára megtérül. az áru eladásával, vagyis, még csak nem is számítható befektetésnek.
.
[/b]Kereskedelmi előnyökről[/b]
Vajon szükséges e megjegyezni, hogy a szokásos hordós mézet vásárló kereskedő savanyú képet fog vágni, amikor észreveszi, hogy a méhész, akinél eddig vásárolt, most már közvetlenül a mézesüvegbe hordatja mézét, az üvegeit pedig saját maga címkézi. Ez előbbi « megszabadult » a kiszerelés és címkézés műveletétől és nem utolsó sorban az abból származó jövedelemtől a kereskedelmi hasznától. Mi több könnyen « megszabadulhat » a szokásos felvásárlóitól is akik most már közvetlenül a termelőhöz fordulhatnak, méghozzá pontosan az internet hullámain keresztül. Továbbá tehát nem lesz szükség mézkereskedőre se közvetítőre.
Itt lehet és kell mielőbb bekapcsolódni tehát a magyar kistermelő méhésznek is ezen új nemzetközi kereskedelmi forgalomba. Azok a magyar méhészek akik már ismerik és használják is az interneten elérhető « világ » értesüléseket azoknak nem szükséges külön magyarázat az innen szerezhető előnyökről. Minden magyar méhész még nem tart ezen a szinten itt, de nyitva az út ! Itt az alkalom ! Lehet összetársulni, « internet-ablak-kirakatot » nyitni egyéni garantált méhészeti termékeket kínálni az egész világ számára !
Pontosan, az üveges lépes méz ma, az évezred első évében még ismeretlen termék. Ellenben mint elképesztő, fantáziát gerjesztő újdonság, minden bizonnyal megfogja ragadni minden kíváncsi figyelmét. Kétség kívül nagy előnyöket fognak szerezni maguknak azok a magyar méhészek akik az elsők között lesznek képesek ilyen terméket a nemzetközi piacon ajánlani.
Érdemes máris megjegyezni hogy a muzulmán államok polgárai úgy mint a zsidóság előszeretetben részesítene ilyen terméket hiszen mindkét vallás, úgy a korán mint a biblia a lépes méz fogyasztását ajánlja. Az üveges lépes méz amelyhez emberkéz nem nyúlt nem más mint egy « Kóser » termék amely holnap világszerte keresett fogyasztási cikk lehet. A Magyar méhészek elsők között lehetnek az ilyen « kóser termék »(Kiemelt minőségű) )méz forgalomba hozásában. Szinte csak éppen akarni kell.
Franciában még csak a kezdet kezdetén áll a termelés gyakorlata. A szükséges méhészeti kellékek gyártásának ki kísérletezése befejeztével Európa legnagyobb méhészkellék gyártó és kereskedő cég a Thomas céggel folynak a tárgyalások a kellékek nemzetközi forgalomba hozására. A magyar iparosok felé is lépéseket tettem a szükséges kellékek helyszíni gyártására, sajnos ez idáig nem sok eredménnyel.
Minden esetre azok a bátor magyar méhészek akik máris bele mernek vágni az üveges lépes méz termelésébe, az ajánlott új technológia kipróbálásába, azok minden bizonnyal lényeges előnyökre számíthatnak, még abban az esetben is ha próbálkozásaik nem vezetnek kifogástalan eredményekre már az első alkalommal. De úgy mondják: « a gyakorlat teszi mesterré az embert » !
Mielőtt rátérnénk az « Üveges Lépes Méz » termelési gyakorlatának általam alkalmazott eszközeinek módszereinek részletesebb ismertetésére, vizsgálódjunk tüzetesebben a fölmerülő hátrányok körül is.

[/b]A hátrányokról.[/b]
Azt mondják « minden éremnek két oldala van », vagy úgy is mondhatnánk hogy « minden dolognak két oldala van », fény és árnyék oldal ! Ez utóbbi összehasonlítás során azonban kiderül a két « oldal » nem egyforma méretű. A fényoldal az előnyök oldala szerencsére sokkal nagyobb méretű mint az árnyékoldal. Az üveges lépes méz a fényt magasról kapja így kicsiny az árnyéka.
Legjelentősebb « árnyék » szinte csak abból adódik, hogy a méhek minden alkalommal arra kényszerülnek, hogy a méhész által rendelkezésükre bocsájtott üvegekben új sejteket építsenek. Természetes minden új sejt építésére jelentős méztömeget kénytelenek fölhasználni. Nem kell azonban elfelejteni azt a tényt, amely szerint végül is a fogyasztó megvásárolja az lépek viaszát is, méghozzá jó pénzért. Igaz ugyan, hogy ily módon a méhész ugyan kevesebb mézet fog termelni de az így termelt mézét, mint keresett, árut sokkal magasabb áron értékesítheti.
Az a körülmény, hátrány, amely tehát a méheket arra kényszeríti, hogy minden alkalommal új sejteket építsenek azonban rendkívüli hasznos következménnyel jár méhegészségügy terén. Erről a témáról a távolabbi fejezetekben részletesebb értesülésekre kerül sor, amelyeket melegen a szíves figyelmébe ajánlom máris minden türelmes olvasónak.
A kisebb hátrányok közé sorolható az üvegek kezelése oda vissza szállításának gondja, a sokszor távol elhelyezett méhesbe a gyakori ellenőrzés szükségessége, a föltöltött üvegek kicserélése, a kényesebb szállítási feltételek kielégítése (törékeny üvegek azok gurigálódása, fölborulása, rázkódása …) a nyitott, félig töltött sejteket tartalmazó üvegek tárolása mint megannyi apró óvatosság, elővigyázat figyelem amelyeket természetesen nem szabad figyelmen kívül hagyni.
Ugyancsak a hátrányok közé sorolható a viaszmoly elleni védekezés szükségszerűsége, A kezelés részleteire a későbbi fejezetekben olvashatunk .

[/b]Tökéletes nyomon követhetőség[/b]
Az 1996 óta tartó kísérleteim folytán lépésről lépésre sikerült olyan mézet szériában és könnyedén termelni amelynek minősége megfelel a legmagasabb követelményeknek, mondhatnánk úgy is : ennél tokéletesebb minőségű mézárut szinte el sem lehet képzelni. Olyan « organikus » (természetes) lépes méz termelési lehetőségéről van szó amely mézhez emberkéz nem nyúl, miután azt a méhek közvetlen a fogyasztó üvegébe hordanak. Valójában az ilyen mézet tehát nem is annyira a méhész, hanem a méhei garantálnak. Ebben a mézminőségi garanciában végül is a méhész csak éppen a méhei egészségügyi gondozásában és röpterület megválasztásában felelős.
Ez a termék tökéletesen nyomon követhető, hiszen a méhész miután a méheivel tölteti föl az üvegeit minden képen kész üveges mézet fog termelni, így kénytelen kelletlen címkézni azon nevét címét jelezni.
Mi több itt az alkalom arra hogy egyedi méhész egyéni védjeggyel megvédje a saját termékét, márkát , nevet, hírnevet szerezzen a piacon. Itt már nem lehet lesz csalni se, a kínai mézzel sem, pedig úgy, hogy a méhekkel föletetünk akármit és azt ,behordatjuk az üvegekbe. Amíg a csalfa magyar méhész hordókban szállította termékét a mézkereskedőhöz, addig alkalmazhatott ilyen eljárást gondolván, hogy a hordóba öntögetett mézből úgy sem fogják megtudni hogy ki volt a tettes. Jegyezzük meg, hogy ilyen becstelen eljárás nem csak a fogyasztó megtévesztésére hanem egyúttal a becsületes méhész kárára is szolgált. Abban a pillanatban azonban amikor kénytelen nevével és címével is garantálni a termelt üveges lépes méz minőségét, úgy kénytelen lemondani hamisító műveletektől. Miután modern laboratóriumi izotópos vizsgálatokkal azonnal ki lehet mutatni bármilyen hamisítást az adott esetben a méhész eladhatja termelő eszközeit hogy kifizethesse a bírósági eljárás és kártétel költségeit.

[/b]RENDSZEREKRŐL, KELLÉKEKRŐL[/b]

Előzményekről
Berendezéseimet a Dadant típusú kaptár rendszerre alkalmaztam. A kísérleteim folyamán felmerült kérdések, azokra a válasz természetesen elsősorban a Dadant rendszerre érvényesek. Lapszélen jelzem, hogy becslések szerint a francia méhészet közel 80% a ilyen kaptártípust alkalmaz.
Mindezek előrebocsájtása azért lényeges mert a magyar méhészetben alkalmazott kaptárrendszerek sokasága ugyanis bizonyos ,de nem veszélyes akadályokat gördíthet az ajánlott méhészeti technológia alkalmazására. Ki-ki a maga módja és berendezése szerint módosíthatja átalakíthatja az alábbiakban ismertetésre kerülő műszaki leírást. Magyarul úgy mondják « ahány ház annyi szokás » A francia méhészek viszont úgy alkalmazzák e szólás mondás lényegét, hogy ahány méhész, annyi méhészet. Nincs kizárva hogy ezek népies kifejezések ugyancsak érvényesek a magyar, egyénieskedni szerető méhészekre is !

A gyakorlatban
A gyakorlatban, a kísérleteimben két féle berendezési módszert alkalmaztam : egyrészt olyat amelyben az üvegek a szájukra merőlegesen, vízszintes helyzetben vannak a kaptárba helyezve, másrészt olyat amelyben az üvegek szájukkal lefelé fordítva függőlegesen kaptak elhelyezést.
Máris bejelenteném, hogy az összehasonlító kísérleteim alapján a függőleges helyzetben alkalmazott üvegek kiépítését előszeretettel használták a méheim legalábbis a vízszintes helyzetű üvegekhez képest. Okát a gyengébb oxigéncsere lehetőségében látom. Ez a megfigyelés azért olyan fontos magyar szemszögből mert az országban alkalmazott kaptárok többsége (NB) vízszintes rendszerű így a föltöltésre szánt üvegek elhelyezésre inkább vízszintes rendszer kínálkozik. Az ilyen rendszerű kaptárokban ugyanis a méztér a keretek folytatása ként vannak kialakítva. Ebbe a térbe kínálkozik a föltöltésre szánt üvegek elhelyezése is.
Egyesek véleménye szerint, amennyiben az NB kaptárok szöktető tere elég magas lenne akkor elképzelhető az is hogy ebben a térben lenne elegendő hely alacsony üvegek számára. A magyar méhészek találékonyságán, ügyességén is múlik, mit hogyan lehet.
Úgy tudott, hogy Magyarországon Wenczel Mihály bátyánk 24 keretes NB kaptárban kizárólag vízszintes helyzetben sikerrel alkalmazta a töltésre szánt üvegeit. Őhozzá is lehetne fordulni, ismertesse módszerét legyen az már csak azért is hogy a NB kaptáros méhészek ne kerüljenek hátrányba a rakodókaptáros méhészekkel szemben.

A magam részéről tehát a függőleges üveg rendszert fogadtam el nem csak azért mert fiókrendszeres rakodókaptárral dolgozom, hanem azért is mert mint ahogy föntebb megemlítettem, a méheim is ezt fogadták el szívesebben. Mi több a vízszintes üveges rendszer gyakorlati kezelése is sokkal bonyolultabb, munkaigényesebb. Ugyanakkor a függőleges rendszer kellékei is egyszerűbbek és következtetés képen olcsóbbak is. Ezeket az előnyöket még megtetőzi az a valóság is, hogy egy és ugyanazon kellék segítségével sokféle formájú és űrtartalmú üveget lehet fölhasználni. (lásd fotó………………………………………………..) Az üvegek föltöltődésének ellenőrzése, a föltöltött üvegek kicserélése is könnyebb. Elég a tetőt levenni és a behelyezett üvegek összessége a szemünk elé tárul.
Miből is áll röviden a « függőleges » helyzetű üveg alkalmazásával történő méhészeti eljárás kellékei.?

a.) Egy különleges keretfedő lapból .
b.) Méhátjárós gyűjtő és szűrő iker-gyűrűkből.
c.) Föltöltésre szánt üvegekből.

Egy különleges keretfedő
Azért különleges mert annak lyukasztásaiba egy-egy méhátjárós lapocskával felszerelt « gyűjtő-gyűrű » van behelyezve. Ebbe a gyűrűbe lesznek azután belecsavarozva a föltöltésre szánt üvegek szája. Méretei az alkalmazott rakodókaptár méreteinek függvénye. A Dadant típusú kaptár esetében 42.5 x 50 cm. Anyaga lehet pl. 10 mm vastagságú kontralemez vagy vízmentes farostlemez. Könnyen elképzelhető azonban, hogy ezeket a lyukasztgatott keretfedőket egyszerűen magasabb sűrűségű « hungarocel » vagy más rideg plasztik habból préseléssel vagy sablonba öntéssel készülnek. Ilyen technikával készült keretfedők ára olyan alacsony is lehet hogy azokat akár az föltöltött üvegek leszállításánál, azok védelmére is fölhasználhatók lennének. Hasonló süllyesztéses plasztikból készült hablapokat már használatban is vannak hosszú idők óta a kertészetben vagy akár bizonyos törékeny gyümölcsök szállításában. Magam is kipróbáltam ilyen plasztik habból készült keretfedő használatát. Az adott esetben túl törékenynek találtam. Meg kell találni azt a sűrűséget, ellenálló képességet amely kiküszöbölné ezen gyengeségeket. Végül is legjobban bevált a 10 mm vastagságú « kontra lemez » Nincs kizárva azonban hogy a préselt farostlemezből készült keretfedők is kiválóan megfelelnek. A vízhatlanságukról azonban gondoskodni kell, például viaszba mártással.
Az ilyen keretfedő beszerzése, előállítása farostlemezből nem költséges, míg a lyukasztgatások házilag is elkészíthetők. Franciában egy készen vásárolt kontralemezből készült keretfedő ára kb. 1-2 kg méz kiskereskedelmi árának felel meg. Jegyezzük meg máris, hogy ez az összeg valójában megfelel a méhész részére szükséges kaptáronkénti végleges összbefektetésnek, nem kell elfelejteni ugyanis hogy a « szűrő- gyűrűket » és kellékeket az üveggel együtt a fogyasztó visszafizeti az áru megvásárlása alkalmával .
A lyukasztgatások elosztódása egyenletes, (az adott esetben 14 – 16 db ) átmérőjük olyan méretű, hogy abba szorosan illeszkedjenek az un. méhátjárós gyűjtő gyűrűk. Lásd a mellékelt perspektíva rajzot

Az un. « gyűjtő-gyűrű » és tartozéka, a « méhátjárós lapocska »
Egy olyan plasztik fröccsentéssel elnyert peremezett gyűrű amelybe a 82 mm es szájbőségű szabványüveg erősíthető, csavarható. Peremezésére azért van szükség mert mielőtt az a töltésre szánt üvegeket a gyűrűbe csavaroznánk az előtt egy méhátjárós lapocskát helyezünk gyűjtő gyűrűbe és azért, hogy e lapocska ne essen át a gyűrűn. E lapocska peremén egymással szemben helyezkedik két méhátjáró luk, amelyek mérete kb.24 X 8 mm.
Miért nem több, miért nem kevesebb a lukak száma, nagysága ? A kísérletek azt mutatták hogy több luk esetében a méhek gyakran beépítik, átépítenek rajtuk, összeépítik a keretekkel. Legalábbis így jártak el méheim amikor egy kísérlet alkalmával plasztikból készült közönséges anyarácsra helyeztem a föltöltésre szánt üvegeimet. Kevesebb méhátjáró lukat pedig azért nem tanácsos alkalmazni, mert akkor megfelelő oxigéncsere hiányában a méhek nem szívesen dolgoznak az üvegekben.
A « méhátjárós lapocska szerepe nem csak abból áll hogy átengedje a méheket de főleg abból hogy elválassza az üveg terét a költőtértől.
Miért a külön lapocska ? Azért, hogy az , az üvegek elszedése alkalmával feltétlen kiemelhető legyen az üveggel együtt, ellenkező esetben belső sejtsérülések, becsurgások méhfulladások fordulhatnak elő. Ezen méhátjárós lapocska használata tehát pontosan ilyen károk elkerülésére szolgál.
A lapocska is készülhet plasztik-fröccsentéssel, de készülhet lyukasztgatással is más anyagból is amennyiben az ellenáll a méhek rágóinak.

Az un. « iker- szűrő-gyűrű » és tartozéka a « zárólapocska »
Egy olyan kellék amelynek használata elkerülhetetlen a tárolásban, a szállítás alatt valamint a termelt üveges lépes méz fogyasztását megelőző szűrésben, tehát a fogyasztásban. Pontosan ez a kulcshelyzet szerep indokolta annak szabadalmaztatását is.
Valójában egy plasztik fröccsentéssel készült ikergyűrűről van szó, amelyre egyszerre két 82 mm- es szájbőségű egymással szembefordított szabvány üveget lehet csavarozva erősíteni. E gyűrűnek van egy kis tartozéka is : egy illeszkedő « záró lapocska » amely pontosan arra szolgál hogy biztosítsa a föltöltött üvegek légmentes zárását, eltakarja a méhek által beszurkozott méhátjárós lapocska külső beszurkozott felületét . Ez utóbbi készülhet plasztikból fröccsentéssel vagy lyukasztással, esetleg más anyagból is.
Használatukra, rendeltetésükre a továbbiakban részletesebben lesz szó.
Ismételten jegyezzük meg, hogy ezen kellékek vásárlására fordított összeg végül is nem számítható befektetésnek hiszen azokat megvásárolja a fogyasztó a föltöltött üveggel együtt.

Föltöltésre szánt üvegek
Természetesen Európa-szabvány átlátszó üvegekről van szó. Szájbőségükhöz 82 mm -es ugyancsak szabvány zárószerkezetet használatos. Űrtartalmuk lehet bármilyen, hiszen behelyezésük elsősorban a keretfedő lyukbeosztásán múlik. A föntebb leírt Dadant rendszerű keretfedő lyukbeosztása esetében tetszőlegesen 230-1600 cm3 űrtartalmú üvegek használhatók 108 mm- es legnagyobb külső átmérővel. Természetesen lehet sűrűbb beosztású keretfedőt is alkalmazni amelynek az a nagy hátránya, hogy alaposan lecsökkenti az alkalmazott üvegtípusokat. A legsűrűbb beosztással keretfedőnként 23 üveget sikerült egy Dadant típusú kaptárba helyeznem. Ehhez mindössze két üvegtípust találtam a nyugat európai üvegpiacon. (230 és 260 cm3 -es űrtartalommal)
Itt most ismételten érdemes megjegyezni hogy a méhek szívesebben építenek nagy űrtartalmú üvegekbe mint a kicsikbe, kivéve a zug építményeket szerető családokat. Ugyanakkor figyelembe kell venni azt a tényt is amely szerint a kisebb űrtartalmú üvegeket könnyebb értékesíteni mint a nagyokat, ráadásul sokkal jobb áron.

[/b]A KELLÉKEK HASZNÁLATA[/b]

A lyukasztgatott keretfedő alkalmazása.
Használat előtt a lukakba süllyesztjük a « gyűjtő-gyűrűket » olyannyira, hogy azok alsó pereme lehetőleg szintbe legyen a keretfedő alsó felületével. Minden esetre ügyelni arra hogy a méhek kényelmesen közlekedhessenek ezen gyűrűk alatt, könnyen föl tudjanak menni a kitöltendő üveg üregébe. Ezek után helyezzünk ezen gyűrűkbe egy-egy un. « méhátjárós lapocskát » amelyre rácsavarozunk egy-egy üres föltöltésre szánt üveget.
Az így fölszerelt keretfedő kerül azután egyenesen egy gyűjtőképes család költőterére. Ekkor ráhelyezzük a kaptárhoz alkalmazott méztér-fiokot és arra a kaptár fedelét. Végeredményben ennyiből áll egy üveges lépes méz termelésére beállított család berendezése. Jegyezzük meg ugyanakkor azt a jelentős tényt, amely szerint nincs szükség semmiféle kaptár alkatrész módosítására!
A költőtér gyakori kezelése, ellenőrzése megköveteli a keretfedő leemelését. E művelet megkönnyítése céljából meg lehet azt is tenni, hogy néhány szöggel fölszegezzük, hozzá erősítjük a keretfedőt a méztér alsó pereméhez. Ebben az esetben a méztérrel együtt leemelhetjük az egész berendezést.
A farost vagy a közönséges kontralemezből készült keretfedőknek legalább a peremeit esővíz károsodások elkerülése végett ajánlatos vízhatlanítani pl. néhány percen át forró méhviaszba áztatni, vagy azokba forrasztó lámpával méhszurkot beleégetni. Ezzel hosszú évekre tartósíthatjuk ezeket a kellékeket.

A « gyűjtő-gyűrű" és tartozékának, a méhátjárós lapocskának használata
Először is ügyelni arra, hogy azok lehetőleg, ne billegjenek, szorosan és pontosan, vízszintesen illeszkedjenek a keretfedő süllyesztéseibe, annak alsó peremével egy szintben. Ügyelni arra is hogy a méhátjárós lapocskát hogyan helyezzük a gyűjtő gyűrűbe, hogy azok pontosan illeszkedve kerüljenek a « gyűjtő gyűrű » tartó peremére. Ne felejtsük el, hogy rövid időn belül a méhek össze is ragasztják, e kellékeket főleg a csatlakozási vonalak mentén. Szerencsénkre ilyen ragasztás előnyös is lehet miután a kezelés alatt a keretfedőt üvegekkel együtt emeljük le ugyanakkor könnyen elképzelhető, hogy valaki a kaptárjai szállítását is keretfedővel fölszerelve óhajtaná megoldani.
Ügyelni arra is hogy az üvegek egyenkénti elszedésekor a « méhátjárós lapocska » az üveg szájára ragasztva kiemelhető legyen az üveggel együtt. Igaz ugyan, hogy e lapocskát a méhek az üvegen belül annak szájához ragasztják kérdés azonban hogy a belső vagy a külső ragasztás szakad meg az üveg kiemelésekor. Elméletileg a belső ragasztási felület nagyobb lévén a « méhátjárós lapocska » az üveg szájára ragadva kerül ki a gyűjtő gyűrűből. Ugyanakkor jegyezzük meg azt is, hogy a méhátjárós lapocskát méhek gyakran összeépítik az üvegen belül épített sejtekkel, egyes esetekben egyenesen ráépítenek. A gyakorlat azonban néhány esetben nem követi az elméletet.

Az «iker- szűrő-gyűrű » és a tartozékok használata
Az « iker szűrő-gyűrűt » először a méhész akkor használja, amikor a méhesben elszedte a föltöltött üvegeket. Ilyenkor először egy záró lapocskát helyez a méhátjárós lapocskára amely méhátjárós lapocska a föltöltött üveg elszedése alkalmával az üveggel együtt kerül ki a keretfedő süllyesztéseibe helyezett « gyűjtő gyűrűből ». Ez utóbbi ugyanis véglegesen a keretfedőbe süllyesztve maradhat. A gyakorlat azt igazolja, hogy jobb az egészet együttesen kiemelni. Ismételten meg kell jegyezni, hogy a méhátjárós lapocskát a föltöltés alkalmával a méhek az üveg szájához is meg a gyűjtő gyűrűhöz is hozzáragasztják. A szétválasztást tehát sokkal biztonságosabb és kényelmesebb megtenni az együttes kiemelése után.
Az « iker szűrő gyűrűk » és a hozzátartozó lapocskák elkerülhetetlen szerepet játszanak úgy termelésben mint a tárolásban valamint a szűréskor vagyis a méz fogyasztása alkalmával.
Az « iker-szűrő- gyűrűhöz használatos záró lapocska végeredményben egyforma méretű a méhátjárós lapocskával A különbség csak annyi hogy nincs rajta méhátjáró nyílás. Használatára már az üvegek elszedésekor sor kerül. Várakozásra nincs idő mert a méhátjárón keresztül a viaszmoly lepkéi behatolhatnak az üvegbe és telerakhatják friss petével.
Az üvegek elszedése alkalmával tehát letakarjuk a méhátjárós lapocskát a záró lapocskával majd rácsavarozzuk az iker szűrőgyűrűt, amellyel légmentesen lezárul a telitett üveg.
Az így előkészített üveges lépes méz végeredményben szállításra kész. A jó tárolás biztosítása érdekében azonban érdemesnek mutatkozik néhány elővigyázatossági intézkedést végrehajtani. Erről az intézkedésről a későbbiekben az idevonatkozó fejezetben kerül sor. Az így lezárt üvegeket most már csak a fogyasztó nyit föl, pontosan a szűrés végrehajtása alkalmával.

[/b]TERMELÉSI FELTÉTELEK [/b]

Teljes sikerre elsősorban akkor számíthatunk amikor négy nélkülözhetetlen feltétel egyidejűleg jelen van. Ezek :

1.) Erős népes család
2.) Kitartó, építésre késztető huzamos mézelés
3.) Ügyelni arra, hogy a család kizárólag az üvegekbe gyűjthessen.
4.) Eredeti Arsapi kellékek, módszerek használata

Még a kezdő méhész is könnyen, különösebb magyarázat nélkül megérti az első két feltétel szükségességét. Egy gyenge család képtelen új sejteket építeni még inkább amikor nincs bőséges mézhozam. A harmadik feltétel is könnyen fölfogható már a gyakorlottabb méhészek számára is akik megfigyelhették, tapasztalhatták megismerték a méhek következetesen energiatakarékos szokásait. A méhcsalád ugyanis addig nem épít új sejteket míg a rendelkezésére álló sejtekből nincs hiány. A negyedik feltétel is magától érthető, hiszen ötéves kísérletezések eredményét hordják magukban.
Érdemes megjegyezni, hogy milyen nagyszerű látványt nyújtanak az « építkezés » alatt álló üvegek. Az átlátszó üvegfalon keresztül kitűnően lehet követni a föltöltés folyamatát, még hozzá a nélkül hogy bármilyen zavargást is okoznánk a családnak. Elegendő a kaptár tetejét levenni és belenézni a méztér fiókba . Szakemberek, újságírók, családtagok, méheket nem ismerő barátok fognak elcsodálkozni a lenyűgöző látvány előtt.
Furcsa módon egy és ugyan azon családon belül ,bizonyos üvegekben alulról kezdődik az építkezés míg másokban fölülről. Az alulról kezdett építkezés azzal jár hogy a méhek elkerülhetetlenül ráépítenek a gyűjtő gyűrű méhátjárós lapocskájára. Ennek következtében nem származik különleges hátrány, hiszen ez a tartozék pontosan ebből a célból is használatos.
Minden esetben a méhek szabadon hagyják a számukra fönt tartott (2-2, 24 x 8 mm) átjáró nyílást . Ezen átjárókra nem csak a méhek közlekedése miatt van szükség, hanem azért is, hogy azokon keresztül egy bizonyos szellőztetés, oxigéncsere is megvalósulhasson. Minden bizonnyal ennek « tudatában » járnak el a méhek oly módon, hogy ezeket az átjárókat szinte soha nem építik be.
Ugyanakkor a fölülről kezdett építkezés alkalmával sok esetben az üvegben építet lépet nem kötik össze a gyűjtő gyűrű méhátjárós lapocskájával, hanem megtartanak egy átjáró közlekedési teret. Megfigyeléseim szerint az építkezés leginkább olyankor kezdődik alulról, amikor az éjszakák még hűvösek. Ilyenkor könnyen páralecsapódás keletkezik az üvegek plafonján. A fölülről kezdődő építkezést úgy lehet elősegíteni, ha cseppentünk egy kis viaszt az üvegek fenekére, még jobb, beragasztunk oda egy kis darabka műlépet. A jó idő beálltával azután mindezekre nincs szükség.

[/b]A FÖLTÖLTÖTT ÜVEGEK ELSZEDÉSE[/b]




A föltöltődés ellenőrzése
Miután az alkalmazott üvegek falai átlátszóak, így könnyen figyelemmel lehet kísérni a föltöltődésüket. A tetszetős látni való szépsége minden esetben megjegyzésre méltó. A munkálatok a félkész üvegekben, a kezdés úgy mint a fedelezés mint megannyi csodálatra méltó látvány még a gyakorlott méhésznek is, annál inkább annak, aki soha ilyet nem látott ! Félévtized óta folytatott tapasztalok igazolják e megfigyeléseket.
Legkevesebb 8-10 naponként ellenőrizni kell a munkálatok előrehaladását. Nem kell elfelejteni ugyanis hogy a méhek is felügyelnek a befedelezett sejtekre. Egy két méhecske mindig sétálgat a befedelezett lépeken, de ezzel a mászkálgatással azonban idővel be is piszkíthatják a sejtek fedelét. Ugyancsak előfordul hogy egyes « szurkolni » szerető család igyekszik az üveg falát is egy vékony szurokréteggel bevonni. Minél tovább marad egy üveg a méhek rendelkezésére annál nagyobb az eshetőség arra, hogy az üvegek falát szurkolják, elhomályosítsák. Nem kell különösen fölhívni a figyelmet arra, hogy az ilyen homályosodás mennyire rongálná az áru szépségét. A piacon kínált üvegek közül a homályosak fogynak el legutoljára. A jól értesült fogyasztó azonban tudja, hogy a méhszurok jelenléte mi több annak fogyasztása egyenesen hasznos az emberi egészségre. Erre a jelenségre egyébként érdemes egyenesen fölhívni minden fogyasztó figyelmét. Mi több egy úttal és többek között azt is érdemes megjegyezni a fogyasztó előtt, hogy a sejteket képző viasz fogyasztása is kedvező hatású az emberi szervezetre . Az üveges lépes méz fogyasztására, szűrésére külön fejezetben a későbbiekben kerül sor.

Az üvegek egyedi elszedése.
A föltöltött üvegek elszedése minden esetre sokkal egyszerűbb mint a « közönséges » mézes keretek elszedése. Még csak füstölő sem kell hozzá, mi több annak használata halálos vétek lenne. Nem így a hagyományos « mézszüret » alkalmával amikor is alaposan fölforgatjuk, megzavarjuk a család munkanapját azzal hogy lesöpörjük, vagy akár gépi erővel lefújjuk a méheket a keretekről és a füstöléssel pedig szétzüllesszük sok esetben még a költőtérben megszervezett tevékenykedéseket is. Ilyen esetben az a veszély is fönt áll, hogy a füstölés illatából a mézbe is kerül valami.
Az üvegek egyenkénti elszedése nem jár szinte semmi háborgatással a dolgozó család számára, sem a mézelés alatt sem azon túl. Ha egyszerre csak egy üveghez nyulunk akkor a család észre se veszi tolvajlást. Az elszedendő üvegekben ugyanis szinte kizárólag fedelezett sejtek találhatók. Ilyen üvegekben alig lézeng néhány felügyelő méhecske. Ilyen üvegek egyenkénti elszedése nagyon egyszerű hiszen elégséges a gyűjtő gyűrűbe erősített üveget kicsavarozni, vagy mindenestől kiemelni, természetesen azonnal helyettesíteni vagy legalább is lezárni a gyűrű helyét. Minden esetre, ügyelni kell azonban arra hogy a méhátjárós lapocska ne váljék le az üveg szájáról. Sejtsérülés mézbecsurgás esetén elegendő visszacsavarozni az üveget az eredeti helyére, akár méhátjárós lapocska nélkül. Így néhány órán belül a méhek kitakarítják az üveget, fedelezik a megsérült sejteket.
Természetesen mihelyst egy-egy föltöltött üveget kiemeltünk, rögvest tehetünk üreset a helyébe azzal a feltétellel hogy a mézelés még javában tart. Ellenkező esetben ajánlatos a gyűjtő gyűrűbe egy záró lapocskát helyezni, érthető okokból, nehogy a méhek bejussanak az üvegeken kívüli térbe. Nem sok értelme lenne ugyanis újabb üres üveget behelyezni akkor amikor már kevés eshetőség van annak a föltöltésére. A félig föltöltött üvegek térfogata ugyanis nincs kihasználva, súlyuk, és így értékük is kisebb. Szükség esetén azonban raktározni is lehet azokat egy következő fölhasználás vártán. Természetesen nem ajánlatos kiemelni a föltöltött üvegeket mindaddig míg a sejtek nincsenek lefödelezve. Ügyelni kell erre a pontra, mert ellenkező esetben a nyitott sejtekből kifolyik a nektár mihelyst az üvegeket talpra állítja a méhész. A sejtek ugyanis befelé vezető lejtéssel lettek építve, az üveg megfordításával ezek a lejtések kifelé fognak irányulni így a félkész méz vagy friss nektár könnyen kifolyik az üvegbe. A méz érintetlen.
joseph.bencsik@free.fr